Az alkoholbetegségben szenvedő szülők gyermekeiről

Az alkoholizmus a nyugati társadalmak egyik legszélesebb körben aktualitást nyert szociális, gazdasági és egészségügyi problémája, amely személyes és társadalmi szinten is számos nehézséget okoz. Az alkoholfogyasztás problémás mértéke társas megítélése miatt sokszor nem kap kellő figyelmet, pedig magától értetődő módon gazdasági kérdéseket is felvet. Könnyű belátni, hogy az alkoholbetegségben szenvedő személyek munkavégzése sokszor abbamarad vagy jelentősen csökken, az egészségügyi rendszerre azonban hatalmas terheket róhatnak, akár közvetlenül alkoholfogyasztásuk által (alkoholfogyasztás által okozott betegségek, balesetek stb.) vagy közvetett módon (más betegségeket felerősítve, az alkoholfogyasztás által legyengülve, rokkanttá, hajléktalanná válva stb.). Mindezek mellett a társadalmi és gazdasági következményeken túl természetesen pszichológiai vonatkozásában is érdekes vizsgálódnunk.

Az alkoholizmusról

A fentebb említett társadalmi beágyazottsága miatt nehéz határt húzni az ártalmatlan italozgatás és a problematikus alkoholfogyasztás között. Fájós torokra már a tinédzsereknek is pálinkát kínál a nagypapa, borkostolókra, „whiskey-tasting event”-ekre járni kifejezetten sikkes, és sorolhatnánk még, hogy hányféle módon vagyunk körülvéve az alkoholfogyasztás természetes mivoltával. Mégis mikor beszélünk addikcióról? Dr. Veress Dóra pszichiáter szerint az alkoholizmus legjellemzőbb tünetei a következők:

– sóvárgás, azaz ha az alkohol utáni vágy leküzdhetetlennek tűnik
– kontrollvesztés, azaz az ivászat elkezdése után a fogyasztó nem tudja abbahagyni
– tolerancia, mert a szervezet egyre inkább hozzászokok a szerhez és ezért egyre többet kell inni, hogy azonos hatást érjen el a függő
– az alkohol megvonása testi tüneteket vált ki
– remegés, izzadás, szívverés, hányinger.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) honlapján megtalálhatóak az alkoholbetegekre vonatkozó országos becsült statisztikák. 2016-ban (utolsó részletes adat) 375 000 –re becsülték a magyarországi alkoholisták számát, hivatalosan nyilvántartva (kórházi kezelés alatt áll, terápiára jár, stb.) azonban csupán 18 000 személy volt. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy valójában fogalmunk sincs, hogy hány alkoholista és alkoholproblémákkal élő személy él ma Magyarországon, és ezek közül hányan töltik mindennapjaikat családi közegben, nevelnek gyerekeket, unokákat, hoznak fontos döntéseket a taníttatásukkal, pályaválasztásukkal kapcsolatban és nyomja rá függőségük bélyegét kiskorúak és függő helyzetben lévők hétköznapjaira.

Az alkoholistákkal együtt élők

Kaufman és Pattison (1981) négy alkoholista család típust különböztettek meg egymástól: a funkcionáló, a neurotikus összeolvadt, a dezintegrált és az hiányzó családtípusokat. A funkcionáló családok minimális konfliktus mellett működnek, mert jól különválasztják az alkoholt a családi élettől. Nyitottak a kívülről érkező változásra és motiváltak a függő személy meggyógyításában. A neurotikus összeolvadt családok alkoholfogyasztási szokásai hatással vannak a napi működésükre, a szerepek folyamatos mozgásban vannak, ami a családtagok folyamatos alkalmazkodását követeli meg. A konfliktusok gyakoriságával jár és akár egy tag feszültsége is jelentős hatással lehet az egész családra. A dezintegrált család esetében progresszív elmozdulás figyelhető meg az egykor normális családi működéstől. A család és a függő személy teljesen elidegenedett. A negyedik esetben arról van szó, hogy már a függőség korai szakaszában megszűnt a származási család jelenléte, ezek a személyek gyakran fiatalok, hajadonok és nincsenek normális szociális képességek birtokában.

Az Amerikai kontinensen 1950-es években kezdtek el szakmai körökben az alkoholista szülők gyermekeit erő negatív következményekkel foglalkozni, ám egészen a 80- as évekig nem kapott kellő figyelmet a prevenció és intervenció, mert a középpontban még mindig az alkoholbetegek álltak. 1983-ban alapult meg az Alkoholisták Gyermekeiért Egyesület (Association for Children of Alcoholics) az Egyesült Államokban, hogy segítse a függők által felnevelt gyermekeket és az őket támogatni tudó szakembereket. Az Adult Children of Alcoholics (ACA) nemzetközi szervezet 1993-ban alakult meg, Magyarországon is aktív segítséget kínálnak a függő szülőkkel felnőtt nagykorúak számára.

Számos kutató foglalkozott annak a kérdésnek a megválaszolásával, hogy milyen diszfunkcionális szerepek alakulhatnak ki az alkoholbeteg taggal együtt élő családoknál. Ezek a szerepek természetesen, mint megküzdő mechanizmusok jelennek meg, hiszen alkoholista szülővel együtt élni traumák és krízisek sorozatával jár együtt. Ezek segítségével kívánnak valamiféle egyensúlyt megteremteni a család és saját mentális állapotukban. Közös bennük, hogy a család számára sokszor rövidtávú előnyökkel járnak, látnunk kell azonban, hogy hosszú távú hatásai a személy számára károsak, és nem meglepő módon ezek a – sokszor gyerekkorban kialakult – szerepek a felnőttkorban is végigkísérik gazdájukat, akkor, amikor a környezeti feltételek már megváltoztak.

Egy integratív modell

Az alkoholista szülők által nevelt gyermekeknél kialakuló szerepek célja a krízisek és stressz kezelése, amely egy alkoholista szülővel rendelkező család jellemző sajátossága. Minden gyermek megküzdési módszereket alkalmaz, amellyel az érzelmi elhanyagolásra és a családi konfliktusokra kívánnak saját megoldást keresni. Ezeket nevezhetjük egyfajta túlélési stratégiának is.

Schneider 1989-ben alkoholbetegek leszármazottjaival dolgozó terapeuták segítségével kidolgozott egy integratív, összefogó modellt, amely korábbi hasonló modellekre támaszkodott. Schneider modelljében ötféle szerepkört határozott meg.

1. The Caretaker – A gondoskodó
2. The Super Achiever – A túlteljesítő
3. The Black Sheep – A fekete bárány
4. The Invisible One – A láthatatlan
5. The Jester – Az udvari bolond

A modellben kirajzolódó szerepkörök jellemzői a következőképpen alakulnak:

A gondoskodó az, aki saját szükségleteit háttérbe helyezve mások szolgálatába állnak. Azt gondolja, saját szükségletei nem olyan fontosak, azok kielégítésére nem érdemes. A konfliktusokat elegyengetik, vitahelyzetben mindenkit meghallgatnak és mediátorként funkcionálhatnak. A túlélés záloga az adás, a feláldozás. A család megmentője, azért szeretik és ismerik el, mert másokat maga elé helyez. Mindenkiért személyes felelősséget vállal. Ő gondoskodik a testvérekről, gyakran a szülőkről is.

A túlteljesítő nehezen tudja elengedni és jól érezni magát. Gyakran sikeres sportoló és jó tanuló. Látszólag minden rendben vele, szokatlanul jól működik a mindennapjaiban. Gyakran vezetője lesz korosztályának, és a családja büszkesége. Azt gondolja, bármilyen jól is teljesít, az nem elegendő, pedig a kívülálló számára példaértékű életvitele van. A sikerei nem töltik el elégedettséggel. Maximalistának tartják. Azzal próbálja a szülei alkoholizmusát megszűntetni, hogy sikereket ér el és túlteljesít, és amikor ez nem követezik be, úgy érzi, még jobban kell teljesítenie.

A feketebárány a legkevésbé sajátít el készségeket és tudást, nem igazán ért semmihez. Csak a gond van vele, gyakran agresszív, bajt okoz. Ezzel próbálja magára vonni a figyelmet és elterelni a szülőről. Tanulatlan, iskolázatlan. Másokkal nehezen tud civilizáltan interakcióba lépni és nehezen tudja kontrollálni a dühét. Potenciálisan veszélyes, fizikailag és verbálisan agresszív, lázongó. A család bűnbakja, úgy vélik, ő hibás a család problémáiért, ő a rossz ember.

A láthatatlan gyermek az, aki szinte nem is létezik. Érzelmileg teljesen leválik a családról. Elbújik, magába fordul. Arról lehet megismerni, hogy nincs is. Felépít egy fantáziavilágot és beleköltözik, kerüli mások társaságát, magának való. Könnyű elfeledkezni róla, visszahúzódó, szinte láthatatlan. Nem akar kapcsolatban lenni a függővel, és gyakran az egész családdal sem.

Az udvari bohóc az, aki bohóckodással vagy idegesítő viselkedéssel vonja magára a figyelmet és ezzel kívánja oldani az alkoholizmus és a függő szülő által generált feszültséget. Gyakran aranyos (cuki), viccelődő.

Szerző: Máté Boróka